A XX. század elején neves amerikai pedagógusok dolgozták ki a projektpedagógia alapjait. A projektmódszer legfőbb erénye és értéke nem más, mint a tanulók aktív, alkotó részvétele a megismerés folyamatában. Hazánkban a tehetséggondozó középiskolákban terjedt el leginkább a projektmódszer alkalmazása.

A jenaplan módszerrel tanuló diákok már kisiskolás koruktól részt vesznek a saját tanulási folyamatukban azáltal, hogy az adott téma feldolgozásakor a tananyagot kiegészítve, információt gyűjtve, tevékenykedve, társaikkal együttműködve jutnak új ismeretekhez.

A jénás osztályban a tanév során legalább négy projekt megvalósítása a cél, amelyek témája igazodik a gyermekek életkorához, élményvilágához. Egy-egy projektmegvalósítás 1 hetet vesz igénybe, s megjelenik tanítási órán, napköziben és szabadidőben egyaránt. A projektterveket az osztálytanító maga írja az osztály igényeihez, képességeihez, érdeklődéséhez igazítva. Az első „Erre csörög a dió” projekt az őszhöz kapcsolódott, és az egyik tanuló otthonában dióveréssel, kalácssütéssel zárult.

A gyermekek életkorukból adódóan még közel állnak a mesékhez, de már kíváncsian tekintenek az őket körülvevő világra. Erre a gyermeki kíváncsiságra épült a mesés téli projekt.

A projekthét célja, hogy a már olvasgatni tanuló, mesét szerető gyerekeket kutató munkára ösztönözze. A Kesztyű című ismert mese feldolgozása erre remek lehetőséget adott. A projekthéten a tanulók csoportokban dolgoztak, az így összegyűjtött anyagot felragasztották a „csoportkesztyűre”, majd a tantárgyi órákon a szerzett ismereteket rendszerezték. Magyarórán mondókákat, verseket tanultak, találós kérdéseket oldottak meg, matematikaórán összehasonlításokat végeztek, kesztyűket párosítottak, rajzórán meseillusztrációt készítettek, technikaórán téli ruhadarabot díszítettek, énekórán ritmushangszereken kísértek dalokat, környezetórán az állatok téli életét, valamint az évszak jellemzőit foglalták össze. A délutáni órákban megismerkedtek táblajátékokkal, ilyen volt a malom és az ötödölő.

A jenaplan módszer elengedhetetlen kelléke az iskola és a szülői ház szoros kapcsolata, melynek következtében a szülők bekapcsolódtak a gyűjtőmunkába, és meghívást kaptak a 2016. december 9-én tartott projektzáró klub-délutánra az 1. j osztályba.

A programot a mese szerint tervezték a tanítók. Egy már olvasni tudó kisfiú felolvasta a mesét, majd körbeszélgetés keretében elevenítették fel és rendszerezték a tanulók a héten szerzett ismereteket. Ezután a kesztyűmese megzenésített feldolgozását énekelték és kísérték a gyerekek ritmushangszereken. A kézműves foglalkozáson együtt nyírt, ragasztott és varrt szülő, gyermek, tanító.

A szülők megvendégelték egymást és kicsinyeiket. Végül táblajátékokra tanították szüleiket a gyerekek.

A projektnek köszönhetően a gyerekeknek nemcsak ismereteik bővültek a heti tevékenységek megvalósítása során, hanem élményekkel is gazdagodtak. Mindezek pozitívan hatnak személyiségük sokoldalú fejlesztésére, melyre a jenaplan módszer kiemelten nagy hangsúlyt fektet.