Ballagás

“Fontold meg jól, mit kezdesz; válaszd meg az eszközöket okosságod szerint; munkálj fáradhatatlanul; s ha mindent, amit erőd s körülményed enged, megtettél: nem vádolhatod magadat, bár a kimenetel óhajtásodnak meg nem felel is.”

(Kölcsey Ferenc)

A végzős diákoktól az iskolatársak nevében verssel, búcsúgondolatokkal köszöntek el a hetedik évfolyamos tanulók, majd a ballagó diákok búcsúztak nevelőiktől, diáktársaiktól. Az iskolai kopjafára emlékül szalagot kötöttek a búcsúzó osztályok képviselői. Verebélyi Zoltán tagintézmény-vezető beszédében kiemelte: „Örülünk, hogy valamennyien jelentkeztetek középiskolába, felvételt is nyertetek, és a tanulás révén közelebb kerülhettek életcéljaitokhoz, későbbi munkátokhoz. Szorgalmas tanulást várnak tőletek szüleitek és mi is. Legyen erőtök, kitartásotok…Kívánom, hogy azok az alapok, amelyeket iskolánkban szereztetek, elegendőek legyenek ahhoz, hogy önmagatok számára célt tudjatok találni… Kívánom, hogy váljatok értékes emberekké, álljátok meg a helyeteket, érjétek el céljaitokat!”

Sport-díjat- az MLSZ emlékplakettjét- kapta Aszódi István 8. a osztályos tanuló. Kovács Sándor tanár úr a ballagó diákoknak útravalót mondott Jobbágy Károly: Az elhagyott repülőtér című versével.

Régi-régi hagyomány, hogy zárásként a végzős tanulókat lufijaik felengedésével engedjük el az iskola falai közül.